Klauss írásai
Hazatérés
Gyönyörködve tekintettem végig még midig ugyanolyan városon, mintha újra 1856 lenne… Semmi sem változott csupán az emberek, csupa új arc, akiket majd meg fogok ismerni… Megálltam a BMW-mel a régi házam előtt. Bekopogtattam, egy magas nő nyitott ajtót. Mi van, lakik valaki a házamba?!
-Jónapot! Ez a ház az öné, ha lenne szabad tudnom?
-Igen itt élek a családommal.
-Nagy kár...
-Mért?
-Mert most vagy megöllek titeket vagy hagyom hogy még 10 perc alatt kiköltözzetek.
-Megyünk!
-A-a nem, mert éhes vagyok meggondoltam magam.
-De hát azt mondtad elmehetünk…
-NEM ITT MARADTOK, és most hívj be a házadba.
-Gyere csak be. - mondta monoton hangon. Ezek után már csak sikolyokat lehetett hallani.
Beilleszkedés
Ami még az aznapi tervem volt, hogy elmegyek a helyi gimnáziumba beiratkozni. Megálltam az iskola parkolójában és gyorsan besiettem az iskola nagy kapuján. Amilyen peches vagyok sikerült beleütköznöm egy fiatal fiúba.
-Bocsánat az én hibám, még új vagyok itt.
-Óoo semmi baj.
-Amúgy szia James Miler vagyok.
-Szia én Caroline Light. Meg tudnád mutatni, hogy merre találom az igazgatói szobát?
-Persze, gyere csak utánam.
-Köszi. Te melyik osztályba jársz?
-A 10.a-ba. Te hányadik osztályba fogsz járni?
-Én is 10.-be. És rávetettem a legszebb mosolyomat.
-Na itt is vagyunk. Megvárhatlak?
-Az nagyon jó lenne. Köszönöm.
Bekopogtattam a nagy fehér faajtón. –Tessék?
-Jónapot Caroline Light vagyok és szeretnék beiratkozni.
-Rendben kérem az igazolványodat, és egyéb adataidat.
-Hölgyem ön az igazolványa szerint 172 éves. – mondta a nő álmélkodva.
-Igen annyi, de mostantól 16 vagyok megértette?
-Igen meg. Akkor a 10.a osztályba fogsz járni. Tessék itt egy térkép és az órarended.
-Köszönöm, viszlát.
Amint kiléptem az ajtón Jemes már meg is kérdezdte: - na melyik osztályba fogsz járni???
-Úgy néz ki nem szabadulsz meg tőlem,mert egy osztályba fokunk járni. Hazavigyelek?
-Azt megköszönném.
-Akkor gyere pattanj be.
Miután James hazament én elmentem az erdőbe táplálékért, találtam is pár arra járó turistát, akiket hazavittem magammal. Amint becsukódott az ajtó már is megöltem egyiküket. Aztán kivittem az erdőbe és elástam egy jó mély gödörbe. A másikat pedig a pincébe zártam. Gyorsan lefürödtem, fogat mostam és lefeküdtem aludni.
Az első nap
Másnap korán kellett kelnem, még nem szoktam vissza az iskolai élethez, így elég morcos hangulatomban voltam. Fogat mostam, felöltöztem és pár ékszert is felvettem köztük a napgyűrűmet (ami megvéd a naptól). Lementem a pincébe, hogy a termoszomba rakjak egy kis vért, majd elindultam autóval az iskolába. Útközben megláttam Jamest, aki futott az iskolába, hogy beérjen.
- Szia James! Elvigyelek? - kérdeztem mosolyogva.
- Szia Caroline, nagyon hálás lennék ha megtennéd- ezzel beszállt a kocsimba.
Odafelé sokat beszélgettünk.
Az első óra kémia volt, Jamesnek nem volt társa, ezért megkért, hogy üljek mellé. Egész órán nevettünk és csevegtünk egymásról. Míg a szekrényemet kerestem találkoztam egy lánnyal, aki kiderült, hogy szintén a mi osztályunkba jár. Látta, hogy nem nagyon boldogulok a szekrényem keresésével,így felajánlotta a segítségét;
- Szia segíthetek? –kérdezdte.
- Szia, köszi az jó lenne. –mosolyogtam rá.
- Hányas számú szekrényt keresed?
- A 172. szekrényt.
- Gyere megmutatom merre találod.
- Amúgy elfelejtettem bemutatkozni, Caroline Light vagyok.
- Igen én is elfelejtettem én Stella Adams vagyok.
Mikor odaértünk a szekrényemhez Stella megkérdezte tőlem, hogy:
- Régóta ismeritek egymást James-el, hogy ilyen jól kijöttök?
- Nem tegnap találkoztunk, amikor beiratkoztam.
- És mi a véleményed róla?
- Szerintem kedves srác. – ezzel a válaszommal berángatott egy WC kabinba.
- Tetszik neked? – kérdezte türelmetlenül.
- Ööööö hát igen. – feleltem kissé elpirulva.
Miután ezek a szavak elhagyták számat Stella sírva rohant el.
- Mi a baj? –ordítottam utána. - ezzel eléperdültem.
Stella meglepetten torpant meg.
- Ezt meg hogy csináltad? – gyanakvóan kérdezte.
- Ez most nem lényeges, inkább azt mond el mért futottál el.- amint ezek a szavak elhagyták a számat az órára pillantottam s szörnyedve néztem, hogy az óránknak mindjárt vége…
-Azt hiszem elbeszéltük az időt. – mondta Stella elképedve, miként ő is az órára nézett.
-Nem úgy néz ki mintha a tanár annyira hiányolna minket, inkább hazaviszlek és odafelé meséld el, hogy mi a baj.
-Inkább menjünk hozzátok.
-Rendben. – s elindultunk a házam felé.
Útközben eszembe jutott a pincébe zárt ember, így úgy döntöttem a vacsorát kissé előbbre hozom. Amikor megérkeztünk felküldtem Stellát a szobámba, hogy nézzen körül, amíg én lemegyek a pincébe egy kis „üdítőért”. Elfogyasztottam az áldozatomat majd vittem egy almalevet s két poharat.
- Na most már elmondod mi a baj?
- Rendben hisz megígértem. Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap este James felhívott és szakított velem.
- De mért? – kérdeztem meglepődve.
- Azt mondta, hogy már mást szeret. –mondta zokogva.
- Na de kit?
- Erre csak én is akkor jöttem rá amikor a WC-ben beszélgettünk.
- Én???- kérdeztem meghökkenve.
Stella erre már csak sírva bólogatott.
- És ezek után még barátkoztál velem? – kérdeztem álmélkodva.
- Ühm… - mondta könnyező szemekkel.
- Te nagyon haragudnál rám, ha mi összejönnénk?
- Ha ő boldog, akkor én is az leszek. – mondta erőltetett mosollyal az arcán.
- Köszönöm. – és megöleltem örömömben.
Megöleltem s amint vére illata megcsapta az arcomat egyre nagyobb lett a kísértés, de nem engedtem neki, mert kedveltem Stellát. Az est folyamában rengeteget beszélgettünk, s nevettünk majd sötétedéskor elköszöntünk egymástól.
Démoni szerelem
A mai reggelem jobban telt, hisz tudtam ma újra látom őt. Elintéztem tennivalóimat, s már rohantam is az iskola felé hátha találkozom James-sel. A kérésem teljesült félúton találkoztam vele.
- Szia!
- Szia Caroline észre se vettelek. Biológia az első óránk?
- Igen, azt hiszem…
- Akkor ott beszélhetnénk? – kérdezte James elpirulva.
- Rendben. - mondtam elvörösödve. És ebben a percen beértünk az isokába. S nem törődve az utánam szóló Stellával bementünk a terembe.
Becsöngettek, így eljött hát a várva várt pillanat…
- Car, hivhatlak így?
- Persze tetszik ez a becenév, de eddig eszembe sem jutott. – mondtam neki mososlyogva.
- Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy van-e most valakid?
- Ja, hogy ez téma…. , de a válaszolva a kérdésedre nem nincs.
- És nem járnál velem? – kérdezte vörösödve.
- Hát…. nem vagyok biztos abban, hogy ez mindenkinek jó lenne.
- Mért? - kérdezte meghökkenve.
- Mert a legjobb barátnőm Stella, de ő azt mondta nem zavarja, de én nem hiszek neki.
- Beszéljek vele? – kérdezte nyájasan.
- Ne, inkább ne. – mondtam megijedve.
- Figyelj én, szeretlek és tetszel nekem! Te hogy érzel irántam?
- Hasonlóan. – mondtam félig elpirulva.
- Akkor mi tart vissza?
- Jó rendben. - mondtam gyönyörű mosolyommal.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek James! –ahogy ezek a szavak elhagyták a számat megszólalt a csengő, vége az órának.
S olyan erővel és szenvedéllyel csókolt meg James, hogy azt sem tudtam hol vagyok. S ezzel az erővel zökkentem vissza a valóságba ugyanis valaki megdobott egy krétával. Hátrafordultam és láttam, hogy Stella az.
- Mindjárt jövök. –mondtam Jamesnek erre egy puszit nyomott az arcomra, amitől teljesen elpirultam.
- Szia Stella ez meg mi volt? –kérdeztem meghökkenve.
- Óóó semmi csak már annyira lefoglal James, hogy engem észre sem vettél amikor reggel szóltam neked.
- Jajj, nem haragudj. Mond miről szerettél volna beszélni?
- Csak meg akartam kérdezni mi lesz Jamessel, de most már látom. – mondta elszontyolodva.
- Sajnálom. Ugye ez nem tesz kárt a barátságunknak?
- Nem persze, hogy nem. – mondta erőltetett mosolyával.
- Na szia megyek órára, nehogy elkéssek. –és futottam is James után.
- Szia….
James már a teremben volt amikor beértem.
- Szia itt vagyok.
- Szia azt hittem már sosem érsz vissza. Délután ráérsz valamikor? – kérdezte aranyos mosolyával.
- Rendben. Ma nálam jó lesz suli után?
- Igen nagyon. –és ezzel a mondattal becsöngettek.
Az órák olyan gyorsan szálltak ,így Jamessel. Észre sem vettem és már hazafele tartottunk kettesben.
- Mit is fogunk mi csinálni.? – kérdezte James huncutul.
- Főzhetnénk, ha az neked is megfelel, vagy inkább beszélgessünk?
- Akkor főzzünk.
Hazaértünk. Jamessel bementünk a konyhába és megnéztem mi van a hűtőben, szerencsére minden van, hála a régi lakóknak.
- Na mit főzzünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Csináljunk valami húst salátával.
- Rendben. Felvágod a húst míg én elkészítem a salátát? – kérdeztem s közben már nyújtottam is felé a húst.
- Ouch… - szisszent fel James.
- Mi történt?
- Csak megvágtam magam, semmi komoly. – ezzel a válasszal emberi tempóban kirohantam a konyhából.
- Mi a baj Cars nem bírod a vért?
- Úgy valahogy. Jobb lesz, ha most mész, majd holnap beszélünk.
- Ne, nem akarok elmenni! Mi a baj, tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz.
- De te ezt nem értenéd meg. – mondtam könnyekbe lábadó szemekkel.
Erre James átölelt, egy puszit nyomott az arcomra s újra feltette kérdését.
- Mi a baj?
- De csak akkor, ha megígéred, hogy nem akadsz ki!
James erre bólogatni kezdett.
A véres igazság
- 1840.-ben születtem. – mondtam neki szégyenkezve.
- Az meg hogy lehet? – kérdezte elszörnyedve.
- Úgy lehetséges James, hogy 16 éves koromban vámpírrá változtattak.
- Nem hiszem el.
- Vágd meg a kezemet!
- Minek? – kérdezte.
- Csak csináld és nézd meg mi történik! Nem bízol bennem? – kérdeztem gyanakvóan.
- De, teljesen. – s erre megvágta a kezemet.
A seb vérezni kezdett, majd másodpercek alatt begyógyult. James tágra nyílt szemekkel nézte ezt a folyamatot.
- Na, most már hiszel nekem? – kérdeztem a míg mindig bámuló Jamest.
- Elhiszem, de azt hiszem most haza kéne mennem.
- Rendben. – mondtam elszontyolodva.
James összepakolt, majd az ajtó felé indult, majd válla mögül visszaszólt:
- Szia, majd holnap beszélünk. – ebben a pillanatban kilépett az ajtón.
Nekem már egy hang se jött ki a számon, így csak intettem egyet. Felballagtam a szobámba és elterültem az ágyon, majd hirtelen egy kételkedő gondolat jutott eszembe; MI van, ha már nem is szeret, hogy ezt megtudta rólam, de a szerelmet egy ilyen dolog nem befolyásolhatja., vagy mégis? És mi van, ha kikotyogja? Nem mehetek többé emberek közé! – s ezzel a gondolattal elindultam az ajtó felé, de megtorpantam és újra átgondoltam az egészet; Hisz azt mondta holnap beszélünk, nem? Biztosan holnap akarja ezt megbeszélni. Remélem. Kicsit megnyugodtam, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy elintézzem dolgaimat. Miután lerendeztem teendőimet, lefeküdtem aludni.
Másnap kissé szomorúan indult a napom, de elhessegettem a komor gondolatokat, mert eszembe jutott, hogy ma Jamessel megbeszéljük ezt az egészet. Gyorsan összeszedtem magam majd elindultam az iskolába. Mikor megérkeztem, Stella állta utamat.
- Szia – mondta gyanúsan jókedvűen.
- Szia – válaszoltam szokásos hangnemmel.
- Hallom tegnap összekaptatok valami miatt Jamessel.
- Nem vesztünk össze, csak egy kicsit össze van zavarodva valami miatt. De majd ma megbeszéljük ezt az egészet.
- Mi miatt van összezavarodva? – kérdezte kíváncsian.
- Hosszú lenne most ezt elmondani. –feleltem, majd az iskola bejárata felé vettem az irányt.
- Az miatt, amit én is szóvá tettem miután olyan gyorsan utánam rohantál a múltkor?
- Valami olyasmi… - feleltem majd gyors léptekkel bementem a kapun.
Stella gyanakvóan nézett utánam, s már nyitotta a száját, hogy újra kérdezzen valamit, de az ajtó becsukódott mögöttem. Gyorsan felszaladtam a szekrényemhez, s elővettem a könyveimet. Egyszer csak valaki megbökte a vállamat. Mikor hátra fordultam James állt mögöttem, megcsókolt s ezt mondta:
- Szeretlek, és e semmi sem változtathat. – s ahogy ezek a szavak elhagyták száját, átölelt majd szenvedélyesen megcsókolt.
Könnybe lábadt szemekkel öleltem vissza, s viszonoztam csókját. Ahogy átöleltem James válla fölött észrevettem Stellát, ahogy az egyik oszlop mögül leskelődik utánunk. Irigy tekintettel nézett rám, majd sarkon fordult és bement a terembe. James megkérdezte, hogy folytathatnánk-e a tegnapi délutánt. Én igennel válaszoltam, majd amikor ezt megbeszéltük, kézen fogva mi is bementünk a terembe. Láttam Jamesen, hogy boldog, hogy ezt lerendeztük, így nyugodtan teltek a kettesben töltött óráink. Már alig vártam, hogy a délutánt Jamessel töltsem. Amint vége lett az utolsó óránknak James elkísért a szekrényemhez, míg kipakoltam a dolgaimat, majd átkarolta a derekamat majd elindultunk kifelé az iskolából. Már majdnem kint voltunk, amikor az egyik srác James után szólt, hogy várjon egy kicsit.
- Én kimegyek a kocsihoz és ott megvárlak – mondtam Jamesnek.
- Rendben, sietek.
Elindultam kifelé az ajtón, de furdalt a kíváncsiság, hogy miről is beszélgethet avval a fiúval, így hát megálltam a ajtó előtt és hallgatóztam(vámpírképességem révén 100x jobban hallok mint egy normális ember).
- Mi van, James már megint új csajod van? – kérdezte Adam nevetve.
- Igen, de ő sokkal szebb, és aranyosabb, mint Stella volt. Ő legalább nem kutakodik utánam és hagy élni, mint egy normális ember.
Ahogy James ezeket kimondta furdalni kezdett a lelkiismeret, hogy talán én is olyan vagyok, mint Stella. Hisz Jamesnek is van magánélete, én meg bunkó módon beleavatkozom az ő sajátos dolgaiba. Részben viszont tetszett, hogy ilyeneket mondd rólam a barátainak és nem fél kimondani, hogy szeret. James elköszönt a barátjától, s felém közeledett. Ijedtemben kisuhantam az ajtón a kocsihoz.
- Remélem nem látta senki – gondoltam magamban.
James már jött is ki a kapun én meg intettem neki, hogy itt vagyok. Beültünk a kocsiba, és mint aki mit sem tud megkérdeztem tőle, hogy miért kereste az a fiú. Ő meg csak annyit mondott, hogy;
- Csak beszélgettünk, mert rég nem találkoztunk.
- Oh… értem.
- Na és nem megyünk el valahová?
- Rendben elmehetnénk az erdőbe sétálni. S közben majd válaszolok a kérdésekre, amit felteszel, mert már látom rajtad, hogy furdal a kíváncsiság.
- Jól van, de ezt honnan tudtad? Ennyire látszik rajtam? – kérdezte kissé szégyenkezve.
- Nem látszik, csak ugye mivel amint tegnap is mondtam, vámpír vagyok. A vámpírok képesek belelátni az emberek gondolataiba.
- Akkor te most belelátsz a gondolataimba? – kérdezte meghökkenve.
- Igen, de csak akkor, ha én akarom.
- Értem.
Szerelem
A házam előtt álltunk meg az autóval, hisz a ház egy erdő mellet áll. Kiszálltunk a kocsiból bevittük a házba a táskáinkat, majd elindultunk az erdőbe. Éhségtől lüktető szemekkel néztem körül az erdőben táplálék után. James megkérdezte tőlem:
- Mitől lett hirtelen ilyen vörös a szemed?
- Jajj, ne haragudj, de már napok óta nem ettem.
- Oh… akkor most enni fogsz?
- Igen, keresek egy kisebb emlőst.
- És ha belőlem innál?
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, félek, hogy nem tudnék uralkodni magamon.
- Én bízok benned. – mondta mosolyogva.
- - Erre én is elmosolyodtam. - De én nem bízom magamban…
James erre keresett a földön egy éles követ és megvágta a karját. Szemfogaim azonnal kiugrottak, s szemeim lüktetni kezdtek a vér láttán.
- Bízol bennem? – kérdeztem türelmetlenül.
- Teljesen. – s ezzel odajött hozzám.
Azonnal ráharaptam a kezére és inni kezdtem a vérét. Egy bő perc elteltével elhátráltam Jamestől s aggódva néztem végig rajta.
- Jól vagy? – kérdeztem.
- Azt hiszem, de egy kicsit szédülök. – majd neki dőlt egy fának s lassan leült a földre.
Annyira aggódtam érte, hogy megharaptam a csuklómat és szájához emeltem.
- Innod kell! – mondtam kissé idegesen. Bízz bennem!
James nem ellenkezett, hisz tudta, hogy csak úgy nem kérném meg ilyenre.
- Mért kellett innom? – kérdezte érdeklődve.
- Nézd meg a kezed!
- Ez meg, hogy lehetséges?
- Erre is képes a vámpírvér. – mondtam mosolyogva. Bocsáss meg, hogy ennyit elvetem tőled. – mondtam kissé szégyenkezve.
- Nem baj, de legközelebb ne szívj majd ennyit.
- Nem lesz legközelebb.
- Nem mehetnénk be?
- De már én is elkezdtem fázni.
Elindultunk hazafelé. Útközben sokat beszélgettünk. Amikor hazaértünk James megkérdezte, hogy:
- Bemutathatlak a szüleinek? – kérdezte kíváncsian.
- Rendben, de ők ügye még nem tudják, hogy mi vagyok?
- Nem dehogy, hisz megígértem neked. Senki sem fogja megtudni. Legalább is tőlem…
- Jól van akkor megnyugodtam. – mondtam mosolyogva. – Szívesen elmegyek hozzátok, de azt ugye tudod, hogy nem ehetek emberi kaját?
- Mért nem? – kérdezte tágra nyíló szemekkel.
- Mert vámpír vagyok, és én vérrel táplálkozok. Az emberi ételmérgező a vámpírokra tekintve.
- Értem… Miért mondtad azt az erdőben, hogy talán nem tudod megállni, hogy ne ölj meg?
- Azért, mert mióta itt vagyok már hét emberrel is végeztem… - mondtam szégyenkezve.
James erre már nem válaszolt csak nézett sápadt arccal.
- Mondd, hogy ez csak egy vámpíros vicc volt!
- Nem, sajnos nem az. De mióta találkoztunk az óta nem öltem meg senkit. Ezek szerint jó hatással vagy rám – mondtam mosolyogva.
- Azt hiszem, lemegyek egy kis üdítőért. – mondta James.
- Hagyd, majd én megyek. – vágtam rá gyorsan.
- Jól van… - felelte James gyanakvóan.
- Mit kérsz? Almalevet vagy narancslevet?
- Narancslevet, de minek tartasz itthon ilyeneket, ha nem ihatsz belőlük?
- Hát…. Tudod, amikor visszajöttem ide, akkor egy nagycsalád lakott itt.
- És mi lett velük? – kérdezte James reménykedve, hogy nem tettem velük semmi rosszat.
- Megöltem őket… - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Megölted őket?! – kérdezte felháborodottan.
- Igen – s elsírtam magam
James megsajnált, hisz látta mennyire bánom, ami történt.
- Ne sírj! Nem tudtál magadon uralkodni, gondolom, az ilyen gyakran megesik.
- De az emberek ilyenkor nem ölnek meg másokat… - mondtam zokogva.
- De te nem vagy ember, te vámpír vagy. – ahogy ezt kimondta láttam, hogy másnak lát.
Felrohantam a szobámba, elterültem az ágyon és a kispárnámba nyomva a fejemet hangosan sírtam. Egy kis idő elteltével James feljött a szobámba, hogy megnézze minden rendben van-e. Én az ágyon, kezemet s lábaimat összehúzva feküdtem pirosra sírt szemekkel. Leült mellém és megsimogatta a fejemet.
- Ne sírj Cars. – mondta halkan, közben letörölte a könnyeket a szememről, majd átölelt. Elővett egy zsebkendőt a zsebéből és odaadta nekem.
- Köszönöm… - mondtam szipogva.
- Gyere ide nagylány! – mondta mosolyogva, ölelésre váró széttárt karokkal.
Odabújtam hozzá, ő meg átkarolt s így aludtunk el. Hajnalban mikor felébredtem még mindig össze voltunk bújva. James még aludt, de én már nem bírtam tovább aludni. Lementem a konyhába és készítettem neki reggelit. Úgy gondoltam, hogy mivel a tegnapi ruhájában aludt, ezért elsuhanok egy boltba és veszek neki pár ruhát, amit akkor hord, ha nálam van. Úgy véltem veszek neki pluszba egy pizsamát és egy kis ajándékot is. Hazafelé menet rám tört a reggeli éhség, így tettem egy kitérőt az erdőbe, de mikor már az erdő szélén voltam eszembe jutott James, ezért átmentem a kórházba egy kis vérért. Mikor odaértem a kórházhoz gyorsan beszaladtam és elvettem pár zacskó vért, hogy legyen tartalék. Gyorsan hazamentem, remélve, hogy még James alszik, és nem veszi észre, hogy az ajtóban kibontottam a vért. James már felkelt mikor hazaértem, és a reggeliét ette. Meglátta, hogy ott állok az ajtóban, így kinyitotta. Ahogy kinyílt az ajtó úgy meglepődtem, hogy elejtettem az éppen kezemben lévő tasakot és a vér szanaszét folyt a földön. James tágra nyílt szemekkel nézett a vértócsára, rám majd újra a vértócsára és megint rám.
- Honnan van ez a sok vér? – kérdezte
- A kórházból hoztam, hogy ne keljen senkit se megölnöm. – feleltem idegesen.
James erre elmosolyodott és átölelt.
- Tudtam, hogy bízhatok benned. – mondta örömmel teli.
Én megnyugodva öleltem vissza, majd megmutattam neki, hogy miket vettem.
- Remélem ezeket nem loptad. - mondta reménykedve
- Természetesen nem. De hisz nem az előbb mondtad, hogy bízol bennem? – kérdeztem kételkedve.
- Viccnek szántam, csak így reggel nem az igazi a humorom.
- Akkor jó – mondtam mosolyogva.
Míg James evett feltakarítottam a vértócsát, és még elintéztem pár dolgot a házban. Jamessel ma úgy döntöttünk, hogy lógunk az iskolából, hisz már úgyis péntek van, és inkább kettesben töltjük a napot. James feltette a nagy kérdést:
- Te még szűz vagy?
- Szerinted az ember 172 év alatt….- mondtam neki elpirulva.
- Bocsi igazad van…
- És te? –kérdeztem a bennem lévő érzelmektől egyre jobban elvörösödve.
- Én még igen… Mitől lett ilyen vörös újra a szemed, megint éhes vagy?- kérdezte aggódva.
- Nem, dehogy csak az érzelmektől is néha kijön.
Miután kimondtam ezt a mondatot éreztem James heves szívdobogását. James mélyen a szemembe nézet s azt mondta:
- Tudod, hogy mennyire szeretlek?- kérdezte levegő után kapkodva.
- Nem is tudom, mi lenne, ha megmutatnád? – kérdeztem vörösen.
- Mire gondolsz?
- Nem is tudom…
- Azt hiszem én igen. - mondta fülig érő mosollyal.
Az nap többi részét nem részletezem… Egy biztos gyönyörű volt, és a hangulat egyre vadabb és forróbb lett.
Reggel ölelkezve ébredtem, amikor James már ébren volt és engem nézett.
- Jó reggelt! – köszöntött James édes mosolyával.
- Neked is. – mondtam kissé álmosan, nem hittem volna, hogy egy vámpír is lehet valaha ilyen fáradt, s ilyen boldog egyszerre. Mitől van ilyen vérszag? –kérdeztem.
- Azt hiszem az este elragadtak az érzelmeit és megharaptál, de nem is fájt.
- Bocsáss meg, én soha nem akartalak téged bántani. – mondtam szégyenkezve.
- Semmi gond csak egy kicsit fáj a fejem.
- Adhatok a véremből, ha akarod. –mondtam mosolyogva.
- Azt hiszem, az jó lenne, köszönöm. –mondta s már nyitotta is száját.
Ezért megharaptam a csuklómat és odatartottam a szájához. Annyit ivott, hogy le kellett mennem a konyhába egy kis vérért. Gyorsan kibontottam, beletöltöttem egy kulacsba és felmentem a hálószobámba.
- Van egy jó hírem! – jelentettem ki vidáman.
- Mi az? – kérdezte James csillogó szemekkel.
- Megbeszéltem a szüleiddel, hogy nálam lakhatsz, hogyha nem lógunk többet az iskolából, és néha meglátogatjuk őket.
- Komolyan? Ez fantasztikus! –kiáltotta James majd átölelt.- Nincs kedved elmenni valahova?
- De, de még is hova? –kérdeztem.
- Kéne valamit enni, nem?
- De. És mit akarsz enni?
- Én azt szeretném, ha együtt ennénk. – mondta James felajánlóan.
- Normális vagy? – kérdeztem elszörnyedve.
- Azt szeretném, ha ezen túl csak belőlem innál.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Akár bele is halhatsz.
- Akkor majd átváltoztatsz. – mondta James erőszakosan.
- Te ezt akarod? – kérdeztem meglepődve.
- Igen, hisz egyszer úgyis eljön az ideje, nem?
- De… talán.
- Talán?! – kérdezte meghökkenve.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért? Én, szeretlek, és te is szeretsz engem. Semmi baj nem lehet.
- Igazad van.
- Akkor…? – kérdezte James hosszan elnyúló hanggal.
- Rendelek neked egy pizzát, nekem meg itt vagy te. – mondtam mosolyogva.
Felhívtam az éttermet és rendeltem egy pizzát, majd elsuhantam a videó tékába és kivettem egy romantikus filmet. Amikor vissza értem a pizza futár már az ajtóban csengetett. James átvette, kifizette és egy kis borravalót is adott a kihordófiúnak, aki nagyon boldogan fogadta. Mikor a fiú elhajtott a robogójával, bementem a házba. James már várt a nappaliban a kanapén egy pléddel és a pizzával. Bekapcsoltam a filmet, amit kivettem és bebújtam James mellé. A film egyik legromantikusabb részénél James átölelt és magához szorított.
- Nem vagy éhes? – kérdezte James
- Egy kicsit. – feleltem.
- Kérsz egy kicsit?- kérdezte James ajánlkozva.
- Nem, nem szeretném elrontani a pillanatot, inkább elmegyek gyorsan a kórházba egy kis vérért. – mondtam.
- Ne, ne menj el. Egyébként is megígérted, hogy ezen túl csak belőlem táplálkozol.
- Rendben, de akkor majd csak este. – mondtam mosolyogva.
- Rendben. –erre egy csókot lehelt homlokomra.
A film közben elaludtunk, amint felkeltünk, már vége lett a filmek. James felkapcsolta a lámpát és megkérdezte:
- Nagyon éhes vagy?
- Csak egy kicsit mondtam, de inkább most elszaladok a kórházba.De mért kérdezed?
- Csak a szemed, és megígérted.
- Rendben, de nem szeretnélek bántani.
James ajánlatát nem tudtam megállni. A vére isteni volt, de szerencsére még éppen időben leálltam és ellöktem magamat Jamestől, ami olyan erősen sikerült, hogy eltörtem pár fényképet a falon, aminek az üveg része a beleállt a hátamba.
- A francba! – sajdultam fel.
- Jól vagy? – kérdezte James aggódóan.
- Nem éppen. Majdnem megöltelek és még ezek a szilánkok is beleálltak a hátamba.
- Segítsek kiszedni?
- Köszi, az jó lenne. – mondtam, épp hogy hallhatóan.
- Akkor gyere vissza, hadd segítsek.
- Jó csak először akard el valamivel a véredet, nehogy valami rosszat csináljak.
James felállta és odajött hozzám vérző nyakkal, amint megéreztem a vér szagát rögtön kivörösödtek a szemeim és lerohantam a pincébe, nehogy bántsam Jamest. Nem volt valami jó szag idelent, még egy hulla mindig itt volt. Nem volt elég jó egy búvóhely James utánam jött, így gyorsan felrohantam a szobámba. A szobámba lefeküdtem az ágyamban, és ahogy csak tudtam néma maradtam, de nagyon nehezemre esett nem ordítani az üvegszilánkok okozta fájdalomtól. James kopogott az ajtón, intettem neki, hogy most már bejöhet.
- Minden rendben?
- Nem hiszem, nagyon fáj a hátam, szerintem vasfű volt az üvegszilánkokon.
- És az mért lenne baj? – kérdezte James meghökkenve és közben kihúzott egy szilánkot a hátamból.
- Aúú! – sajdultam fel.
- Folytassam? – kérdezte James.
- Persze csak kicsit gyorsabban húzd ki őket légy szíves. – mondtam erőltetett mosollyal.
James mire az összes szilánkot kihúzta a hátamból beesteledett.
- James elmegyek a kórházba 10 perc és itt vagyok.
- Minek? Megígérted, hogy csak belőlem iszol.
- Azért, mert ma is látod mi történt a véred miatt. Nem vitázom tovább! –mondtam s ezzel elhajtottam a kórházba.
Holnap iskola, úgyhogy elloptam az összes vért. Hazafelé a boltban vettem egy hűtőt, ami alkalmas lesz a vér tárolására. Amikor hazaértem Stellát láttam meg a nappaliba, aki Jamessel beszélgetett.
- Szia, Stella te meg hogy-hogy itt?
- Tudod rég találkoztunk, így gondoltam átjövök, de arra nem számítottam, hogy James már itt lakik veled.
- Így sokkal egyszerűbb, minthogy minden nap ide-oda járkáljunk. –mondta James
- Persze. –mondta Stella. Elmegyünk valahova Caroline? – kérdezte tőlem Stella.
- Rendben, de hová? –kérdeztem Stellától, mert tudtam, hogy nem adná fel. Addig itt elleszel James? –kérdeztem és egy csókot leheltem ajkára.
- Persze. –és viszonozta csókomat, majd kicsit magához ölelt.
- Szia James, majd jövök, sietek. –mosolyogtam.
Stellával, úgy döntöttük, hogy elmegyünk vásárolgatni. Beültünk az autómba és elindultam a pláza felé.
- Ilyen jóba lettetek Jamessel?
- Igen, mért talán zavar? –kérdeztem kissé meghökkenve.
- Egy nagyon picit. -mondta elpirulva.
A hamis barátság
Amint a plázába értünk Stella szinte kiugrott az autómból és suhant a pláza felé. A plázában rengeteget vásároltunk. Kifelé jövet megkérdezte:
- Most már elmondod, mi az, ami miatt a múltkor olyan gyorsan utánam tudtál jönni?
- Rendben. De csak ha nem fogsz nevetni.
- Rendben, ígérem.
- Annyi az egész, hogy vámpír vagyok.
- Persze és ezt mért is hinném el Caroline? Bizonyítsd be!
Ekkor megállítottam az autót és elváltoztattam az arcom, majd rá néztem.
- Most már elhiszed? –kérdeztem, s visszaváltoztattam arcomat.
- Igen, azt hiszem. –dadogta. - Most nem vinnél haza?
- Rendben, de ígérd meg, hogy ezt nem mondod el senkinek.
- Rendben, megígérem.
Hazavittem Stellát, amikor kiraktam elköszöntünk egymástól. Stella házuk után a kórház felé vettem az irányt, hogy a vér készletből elvegyek egy kicsit. Gyorsan besuhantam a kórházba és hoztam pár tasak vért. Gyorsan hazafelé hajtottam. Amikor hazaértem egy másik autó is állt a házunk előtt. Gyorsan kivettem a sok szatyrot és a vért, s a ház felé siettem. a kezem tele volt, így a lábammal nyitottam ajtót. Beléptem a házamba.
- Szia James! Ki van itt?
- Szia Caroline ja, csak Stella.
- Szia, Stella, te itt? –kérdeztem meghökkenve
- Igen gondoltam, kéne tudnia Jamesnek is a kis titkodról, és akkor majd itt hagy téged! - suttogta Stella, hogy csak én halljam.
Kicsit ideges lettem, és elváltozott az arcom. Odasuhantam Stellához és a falnak szorítottam.
- Mit is mondtál Stella? - kérdeztem idegesen.
- Azt mondtam, hogy elmondom Jamesnek, hogy mi vagy, hátha akkor újra belém szeret. - sziszegte Stella.
- Tudod mit mond csak, majd meglátjuk ki nevet a végén. - mondtam már mosolyogva.
Azzal Stella kicsit meglepődött, de nem érdekelte, odament Jameshez és elmondta neki.
- James Caroline egy vámpír. - jelentette ki.
- És szerinted ezt nem tudtam?
- Hát.. nem is tudom. És te képes vagy járni, egy ilyen izével?
Erre összeszorítottam a fogsoromat, mert éreztem, hogy kiugrottak éles szemfogaim.
- Igen Stella képes, mert még ezzel együtt is jobban szeretem, mint téged, sőt Caroline egy nagyszerű lány és lehet, hogy egyszer és is követem őt. De azt hiszem jobb lesz, ha most mész.
Stella sírva kirohant a házból és becsapta az ajtót. James rám nézett, de én gyorsan elfordultam, mert szégyelltem magam, amiatt, ahogy kinézek.
- Caroline előttem nem szégyelld! - súgta oda, mert tudta, hogy hallom.
- De majdnem bántottam James.
- De csak majdnem, és büszke vagyok rád, hogy kibírtad. - mosolygott rám James.
Odamentem hozzá és megcsókoltam, James olyan erősen csókolt vissza, hogy kicsit meglepődtem, de aztán mosolyogtam.
- Szerintem jobb lenne menni, aludni James!
- Mért is? - kérdezte meglepődve.
- Holnap iskola, tudod az a hely, ahova nem járunk. - mosolyogtam.
James felkapott és felvitt a szobámba, lefektetett az ágyra és egy puszit nyomott a homlokomra, majd ő is lefeküdt mellém.
- Caroline, megtennél nekem egy szívességet? - kérdezte.
- Attól függ, mi lenne az. - mondtam kissé mogorván.
- Szeretném, ha vámpírrá változtatnál. - mondta bátortalanul, és halkan.
- Azt szabadna tudnom, hogy mért?
- Caroline szerinted, hogy lehetnénk együtt, ha te nem öregszel?
- Sehogy... - mondtam szomorúan.
- James odahúzott magához, és megkérdezte, hogy:
- Téged ki változtatott át?
- Engem, egy olyan ember, akit nagyon szerettem, de aztán később meghalt.
- És hogyan van ez az átalakulás?
- Innod kell a vámpírvérből, majd azzal a szervezetedben meghalni.
- És ezt, aki tette veled, azt megkérted rá, vagy ő kényszerített?
- Amikor megtudtam, hogy micsoda, akkor nagyon féltem tőle, ezért megigézett, és folyamatosan itatott a vérével. Amikor meghalt, én is öngyilkos lettem, de azt elfelejtettem, hogy mi is van a szervezetembe, és másnap reggel felkeltem, és befejeztem az átváltozást.
- Hogyan kell befejezni?
- Azzal, hogy iszol emberi vért. Most már aludnunk kéne. - ugrottam át gyorsan a témát.
- Rendben, jó éjt, de holnap még megbeszélnénk ezt?
- Jó, de csak úgy változtatlak át, ha kijártuk még ezt az évet.
- Komolyan megtennéd? - ámult el James.
- Igen, mert én is szeretlek. Egy valamit viszont tudnod kell.
- Mit? - kérdezte kíváncsian.
- Ha átváltozol, nem mehetsz ki a napfénybe, csak akkor, ha már van napgyűrűd.
- Az meg mi?
- Egy olyan gyűrű, amit egy boszorkánynak kell készítenie neked.
- És honnan lesz boszorkány? - kérdezte meghökkenve.
- James, az egyik ismerősöm az. - mosolyogtam. De most már aludjunk, jó éjt.
- Neked is. - ezzel nyakon csókolt.
- Az éjszaka nagyon hamar eltelt, és reggel nagyon koránnak tűnt, amikor megszólalt az ébresztőórám. Gyorsan kikapcsoltam.
- James jó reggelt, jössz velem zuhanyozni? - keltegettem Jamest.
- Rendben, mehetek. - mondta álmosan.
- Jamessel elmentünk gyorsan zuhanyozni, és fogat mosni. Mikor én végeztem, James már reggelizett. Gyorsan felöltöztem, majd a hűtőből kivettem egy kisvért, és beletöltöttem
- a kulacsomba.
- Készen vagy? - kérdeztem kíváncsian.
- Még egy perc, míg felmegyek a táskámért. - mondta s indult is az ajtó felé.
- James...
- Igen? -s már nyújtottam is neki a táskáját.
Jamessel kimentünk házból, beültünk az autómba és hajtottam az iskola felé. Út közben beszélgettünk, s nem vettük észre, amikor Adam intett Jamesnek. Megálltam az autómmal a parkolóban és felsiettünk a szekrényeinkhez. Utunk közben Stella rántott félre.
- Majd megyek. - szóltam James után.
- Stella az egyik terembe vezetett, ahol nem volt senki.
- Mit akarsz Stella? - kérdeztem meghökkenve.
- Szeretném, ha tudnád, hogy a barátnőmnek tekintelek, de szeretem Jamest.
- Stella én, már nem tekintelek a barátnőmnek a tegnapi után.
- Rendben, ezt nem akartam, de akkor, ha nem szakítasz Jamessel, akkor mindenkinek elmondom, hogy mi is vagy. - kacsintott rám Stella.
- Te engem ne fenyegess, megértetted?
- Mért is ne, hány éves is vagy?
- Stella én már 172. éves vagyok. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Akkor meg nem gondolod, hogy már kicsit idős vagy Jameshez? - kérdezte megdöbbenve.
- Azt hadd döntse el James, rendben?
- De, persze, de ha nem szakítasz vele, akkor elmondom mindenkinek.
- Hogy tehetsz ilyet? -s ezzel nekiszorítottam a falnak.
- Eressz el Caroline! - kiabálta.
- Majd... - ezzel a szemére koncentráltam, s megigéztem, hogy felejtse el, azt, hogy mi vagyok.
Gyorsan kisuhantam a mosdóba, megnéztem magamat, de legfőképp a szemeimet, de szerencsére minden rendben volt. Elindultam James után a szekrényünkhöz. Amikor a sarokra értem megláttam, hogy Stella ott flörtöl Jamessel. Úgy gondoltam, hogy mivel a múltkor pórul jártam a hallgatózás miatt, úgy döntöttem, hogy inkább odamegyek.
- Szia, Stella. -s Jamesnek egy csókot nyomtam az arcára.
- Szia Caroline. Szerintem én most megyek, sziasztok. -s intette egyet majd elment.
- Mi történt? - kérdezte James.
- Semmi, csak Stella azt hiszem egy kicsit flörtölt velem, de nyugi lekoptattam.
- Nem aggódom, mert én bízom benned. - mosolyogtam.
- Induljunk órára.
James elment az órájára és én is, mert sajnos nem ugyan az volt az első óránk. Az első óra nagyon lassan telt, James nélkül, és még ráadásul Stella mellett ültem, aki nagyon idegesített.
- Hogy vagytok Jamessel? – kérdezte Stella érdeklődve.
- Jól, Stella, nagyon jól. - mondtam kicsit cinikusan.
Végre kicsöngettek és mentem a szekrényemhez, s Stella a nyomomban tarott, de amint meglátta, hogy James jön felém, ő elment a másik irányba.
- Végre. - mondta James és hevesen megcsókolt. Erre csak csókkal és nevetéssel válaszoltam.
- Na, gondolkoztál Carol? –kérdezte kíváncsian.
- Igen, de majd csak este mondom, meg és, ha meg is tenném, akkor mondok egy időpontot is.
- Ez akkor igent jelent?
- Ilyet nem mondtam, de reménykedni szabad. - mosolyogtam.
Jamessel a többi óra gyorsan eltelt. James és én elmentünk a szekrényünkhöz, majd kipakoltunk és a kocsival hazahajtottam.
- Na, most már elmondod, hogy hogyan döntöttél? - kérdezte James.
- Igen.
- Na, akkor elmondod végre? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Úgy döntöttem megteszem. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm Caroline. - mondta mosolyogva.
Hazaértünk. James és én bementünk a házba. James átöltözött, én pedig ittam egy kis vért. Jamest végig hallottam, ahogyan leveszi a ruháit. Nem bírtam ki és felmentem hozzá. James gyönyörű volt. Kockás has, szőke haj és kék szemek. James elmosolyodott.
- Szeretlek! - súgta nekem, mert tudta, hogy hallom.
- Én is szeretlek. - mondtam neki, mert tudtam, hogy ha suttogok, akkor azt nem biztos, hogy meghallja.
James odajött hozzám és magához húzott. James magához ölelt, én pedig viszonoztam azt.
- Nem kéne tanulnod James? - vetettem fel neki.
- Én egy jobb elfoglaltságot tudok. - huncutul mosolyogott rám.
- Azt én is.
- James az ágy felé terelt, s közben csókolgatott. Ledőltünk az ágyba és testünk egymásba fonódott. Az estét már így töltöttük.
Reggel úgy gondoltam, hagyok neki egy cetlit, amin ez áll:
- James elmegyek az egyik boszorkány barátomhoz, te menj el az iskolába, majd én is megyek. Puszi Caroline.
Felöltöztem, mostam fogat. Lementem és ittam egy kis vért, majd elinduktam az autóm felé. Az autómba egy ismerős alak aludt.
- Te meg ki vagy? - kérdeztem döbbenten.
De senki sem felelt. Odamentem az alakhoz, és kicsit megbökdöstem. Erre már felkelt, s tudtam ki az. Amy volt az a boszorkány ismerősöm.
- Szia Amy, te meg mit keresel itt?
- Azt hittem nem is ismersz meg.
- Nagyon hiányoztál. -s megöleltem.
Viszonozta ölelésemet, majd kikászálódott az autómból.
- Éreztem, hogy szükséged van rám.
- Ez igaz, mert éppen hozzád indultam. - mosolyogtam.
- És mit szeretnél?
- Van egy barátom, James, aki szeretne velem élni. Arra szerettelek volna kérni, hogy majd csinálhatnál neki egy gyűrűt.
- Jó, persze, de itt van most a barátod?
- Hát, fent alszik az emeleten. - mondtam mosolyogva.
- Akkor hát menjünk fel és nézzük meg, mit tehetünk.
- Amy és én felmentünk Jameshez, de ő már fent volt, és a szobámban nézte a tv-t.
- Szia! - kiabáltam, majd felsiettem az emeletre.
- Szia. - mondta odajött hozzám, s adott nekem egy csókot, majd megint az ágyam felé húzott.
- James, van itt valaki, majd óvatosan eltoltam magamtól.
- James észrevette, hogy ott áll az ajtóba a barátnőm.
- Caroline, azt nem is mondtad, hogy ő a pasid.
- Hát, azt hittem elég jól fogalmaztam. -s mosolyogtam.
- James ő itt a barátnőm, Amy, aki boszorkány. - mondtam Jamesre mosolyogva.
- Jó napot. - mondta James.
- De Caroline, nem azt mondtad, hogy csak az év végén változtatsz át? - kérdezte zavarodottan.
- Akkor változtatlak át, amikor akarod, ha már van napgyűrűd. - mosolyogtam.
- Köszönöm. - megölelt, majd a fülembe suttogta. - Szeretlek.
- Én is, de most nem ennek van itt az ideje.
Amy beljebb jött, leült az ágyra, majd odahívta Jamest.
- James idejönnél? - kérdezte kicsit mogorván.
- Persze. - James odament s leült a nagy ágy közepére.
- Caroline van neked, egy megfelelő gyűrűd? - kérdezte tőlem Amy.
- Persze, csak egy pillanat. - mondtam neki, majd elsuhantam a padlásra.
A padláson megkerestem, az egyik ékszeres dobozt, amibe a gyűrűk voltak, kivettem belőle, egy egészen szép kis darabot. Lecsuktam a doboz tetejét, és lesuhantam a szobámba.
- Itt is vagyok Amy. - mondtam a szobám ajtajában.
- Amy éppen beszélgetett Jamessel, majd az ajtó felé fordult, felállt, és kivette a kezemből a gyűrűt, majd visszament Jameshez.
- Caroline te, most nem lehetsz itt. - mondta nekem Amy.
Lementem és leültem a tv elé, egy kis vérrel a kezemben. Bekapcsoltam a tévét, majd kibontottam a vért, és inni kezdtem. James és Amy csak este felé végeztek majd felhívott Amy.
- Carol gyere, készen vagyunk. - szólt nekem Amy.
Felsuhantam az emeletre, a szobámba, de már csak James volt ott.
- Hol van Amy? - kérdeztem kíváncsian.
- Haza teleportált. – mondta mosolyogva.
- Most már lehetek vámpír? - kérdezte
- Persze, de mikor szeretnéd? - kérdeztem mosolyogva.
- Bármikor, csak had lehessek veled. - mondta, majd megcsókolt.
- Arra is sor kerül majd, de ma még nem.
- James megcsókolt, majd az ágy felé húzott.
- Ne,ne most. - majd enyhén eltoltam magamtól.
- James még nem mondtam el mindent, ha vámpír leszel, arról a szüleid sem tudhatnak, mert az veszélybe sodorna minket.
- Érted vállalom, ezt a kockázatot. - mondta mosolyogva.
- De azt ugye tudod, hogy ha átváltozol, el kell innen költöznünk?
- Persze, de hova is mennénk?
- Van egy pár házam, világszerte. - mosolyogtam.
James hozzám bújt, majd átölelt. Jamest visszaöleltem, majd elmentünk zuhanyozni. Gyorsan ittam még egy kis vért, majd lefeküdtem aludni. Míg én aludtam, James egy foci meccset nézett. Reggel Jamest nem találtam az ágyban. Körülnéztem minden szobában az emeleten, de egyik szobában sem volt.
- James! - kiáltottam idegesen.
James felkaptam a fejét, majd ásított egy nagyot. Meghallottam, s már ott is voltam. James úgy néz ki a kanapén aludt.
- Te itt aludtál el James? - kérdeztem meglepődve.
- Igen, mert a meccs után, már nem volt erőm felmenni.
- James gondolkoztam és ma megcsinálom del után.
- Komolyan? - csodálkozott.
Erre már válaszolni sem tudtam, mert James ajkai letapasztották, az enyémet.
- James ma nem lenne kedved velem kiruccanni?
- De, hova mennénk? - kérdezte mosolyogva.
- Hova mennél, ha ma lenne, a 173. születésnapod? – kérdeztem.
- Bolodg születésnapot! Hát, nem is tudom, mit nem láttál még? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Nincs olyan hely. - szomorodtam el.
- De azt hiszem, én tudok egyet. Menjünk el meglátogatni, utoljára a szüleimet, rendben?
- Rendben, majd mit mondjunk a szüleidnek, mért nem vagyunk iskolába?
- Mondjuk, azt, hogy ma szünet van. - mosolyodott el James.
Beültünk az autómba, de most James vezetett, mert én nem tudtam, hogy merre laknak. Odaértünk. James kiszállt az autóból, majd nekem is kinyitotta az autó ajtaját, és a ház felé húzott. James megfogta a kezemet, s a másik kezével kopogott. Az ajtó kinyílt, valószínűleg ő volt James édesanyja Mary.
- Szia, anya. - mondta James, majd megölelte anyját.
- Szia, fiam. Hát, akkor gondolom, ő lenne a barátnőd Caroline.
- Igen, jó napot. - kicsit zavarban, de intettem egyet.
Mary elállt az ajtó elől, majd kitárta nekünk az ajtót. Mary anyja felment szólni a James apjának.
- James, én nem tudok bemenni, addig, amíg be nem hív az egyik itt lakó.
- Akkor, fáradj beljebb, drága Caroline.
Beléptem, az ajtón James mellé álltam. James becsukta az ajtót és felvezetett a szobájába. Amikor az emeletre értünk James anyja állta az utunkat.
- Ti meg, hova is mentek? - csattant fel Mary.
- Ja, csak megmutatom Carolinknak a szobámat. - mondta James nyugtatóan.
- Jó, de csak egy perc, mert velünk fogtok reggelizni.
- Jó anya.
James a szobája felé húzott.
- James, most mit tegyünk? - kérdeztem aggódva.
- Egyelőre nem tudom Carol, de meg fogom oldani. Már van is egy ötletem.
- Megosztanád velem is?
- Csak annyi, hogy vagy elmondjuk az igazat, vagy elmegyünk valahova máshová.
- Inkább a második lehetőség James, és remélem te is tudod, hogy mért.
- Persze.
James elvette a dzsekiét a székről, majd az ajtó felé tolt. Amint leértünk, nagyon hangosan beszélt James.
- Na hova is szeretnél menni szülinapos?
- Nem tudom, James, de azt hiszem van egy ötletem, szerencse, hogy szünet van az iskolában, így felhasználhatom, azokat a repülőjegyeket, amiket a szüleimtől kaptam. - mosolyogtam.
- Hova is mentek? - kérdezet kíváncsian Mary.
- Csak azt terveztük, hogy elmegyünk Párizsba.
- James ezt mikor akartad elmondani nekem? - rikoltott Mary.
- Anya, nyugodj meg, csak egy hétre megyünk. - mondta nyugtatva anyját James.
- Rendben. És Carol boldog születésnapot! Hányadik is?
- A 16. - mosolyogtam Maryre.
- És téged, így elengednek a szüleid?
- Persze, azért kaptam két jegyet, hogy James is eljöhessen velem.
- Akkor rendben, de telefonálj, ha odaértél.
- Rendben anya, meglesz.
James ezzel az ajtó felé tolt.
- Viszlát, Mary.
- Sziasztok! - kiabálta utánunk.
Beültünk az autóba és James hazahajtott. A házam előtt megállt.
- Maradj itt, egy perc és itt vagyok. - szóltam Jamesnek.
- Rendben, siess.
Felsuhantam a hálómba és megkerestem James gyűrűjét, amit a zsebembe raktam, majd pár zacskó vért beleöntöttem egy kulacsba, hogy észnél legyek. Lefelé lassabban sétáltam, de így is gyorsabban, mint egy ember. Nem nagyon van szívem újra itt hagyni az otthonomat, megint egy fiú miatt. James az autómban várt, de beszélgetett valakivel. Persze felismertem ki az, hiszen nagyon jól ismertem Stella volt az és megint flörtölni próbált.
- Szia, Stella. - szóltam neki, miközben az ajtót zártam.
Hátamba egyszer csak egy karó termett, megfordultam, és megláttam Stella kezében egy másik karót is. James megragadta Stella kezét.
- Most menj el Stella! - ordította James. - Mert most valakinek baja fog esni, ha nem mész.
Stella amint meglátta alattam a vértócsát, kezét rátapasztotta szájára, s elrohant. James odafutott hozzám.
- Caroline, hogyan segíthetnék? - James hangján hallatszott, hogy aggódik.
- A....a karót James. - dadogtam, s nyögtem a fájdalomtól.
James kihúzta a karót, majd a karó hegyével elvágta a kezét és a számhoz tartotta. Inni kezdtem, de amint eszembe jutott, hol vagyok, és ki vérét iszom leálltam.
- James én...én sajnálom. - suttogtam.
- Pssszt. - csitítgatott. - Pihenned kell.
Felkapott és már vitt is a szobám felé. Felment velem a lépcsőn, s lefektetett az ágyamra. James egy kicsit lement, bekötözte a kezét, és már jött is vissza.
- Caroline, jó vagy?
- Azt hiszem.
James a szekrényem felé ment, hogy elővegyen egy tiszta pólót és egy nadrágot. Odahozta nekem, majd óvatosan levette rólam a pólómat és rám adta a tisztát. Majd ugyan ezt megtette a nadrágommal is, de amint levette rólam a nadrágom zsebéből kiesett James gyűrűje.
- De aranyos vagy, szóval ez az egész, csak azért történt, hogy az én kérésem teljesüljön? -s felvette a gyűrűt és leraktam az éjjeli szekrényre.
- Nem, ne hibáztasd magad James, mert én is ugyan úgy szeretném, ahogy te, de azt hiszem, hogy ezt a programot el kell halasztanunk holnapra.
- Rendben, te csak aludj én meg elintézek, egy két dolgot.
Halottam James lépteit, ahogy lemegy a lépcsőn, ki a verandára, majd, ahogy elindítja az autót. Elaludtam.
A bosszú (James zemszöge)
Otthagytam Carolinet, s az autó felé igyekeztem. Beindítottam az autót, és Stelláék háza felé hajtottam. Nagyon ideges voltam. Odaértem Stella házához. Kiszálltam és az ajtó felé siettem. Nagyot dörömböltem az ajtón. Stella édesanyja, Ester nyitott ajtót.
- Helló Ester, Stella itthon van? - kérdeztem idegesen.
- Igen, de e nem szakítottál vele?
- De igen, de szeretnék vele beszélni.
Ester behívott. Felsiettem az emeletre és benyitottam Stella szobájába, mit sem érdekelve, mit csinál.
- Szia, Stella, eljönnél velem valahová? - kérdeztem ördögi mosollyal az arcomon.
- Nem hinném James, ha nagyon akarsz valamit, akkor itt is el tudod mondani.
- Rendben, csak nem akartam, hogy anyukád meghallja.
- Mit is?
- Stella, hogy képzelted, hogy megkíséreled, azt hogy megölöd Carolinet?
- Én megmondtam neki, hogy ezt fogom tenni. - mondtam önelégült mosollyal Stella.
- Igen, és mért is tetted ezt?
- Csak, mert, ezt nem fogom elmondani.
- Egy dolgot viszont én elmondok neked: HAGYD BÉKÉN CAROLINET, MERT ÍGY IS EL FOGOK MENNI VELE ÉS ÖRÖKKÉ VELE MARADOK, ÉRTETTED?
- Igen, de most menj el innen!
Lerohantam a lépcsőn, ki az ajtón és köszönés nélkül becsaptam magam mögött az ajtót. Beültem az autóba és hazahajtottam. Felrohantam Carolinehoz, aki még aludt. Gyorsan lementem ettem egy kicsit és mivel már kezdett későre járni lefeküdtem Caroline mellé. Persze meg halotta, hogy ott vagyok és odabújt hozzám.
- Bocsánat, hogy elrontottam a szülinapodat.
- Nem rontottad el, sőt. - súgta nekem Caroline.
- Elaludtunk.
Az átváltozás(James szemszöge)
Reggel láttam, hogy Caroline még alszik, így lementem és csináltam magamnak reggelit és két főnek kávét. Az egyiket megittam a reggelimmel együtt. A másik kávét felvittem Carolinehoz, bár nem tudtam, hogy ő ihat- e.
- Caroline, gyere csináltam neked kávét, kérsz?
Caroline elvette a kávét, felült és elkezdte inni. Egy kicsit szürcsölt belőle, majd lerakta az éjjeli szekrényre.
- Jó reggelt James.
- Neked is. - mondtam mosolyogva.
Megcsókoltam, olyan hevesen, hogy kicsit meglepődött, de viszonozta azt. Azt hiszem elkapott minket a hév, mert már mire észbe kaptam Carolineon nem volt semmi más csak fehérnemű és rajtam is már csak egy alsónadrág volt.
- Azt hiszem, elkapott minket a hév. - mondta Caroline az én hangomat utánozva.
- Hé, ezt az én agyamból szedted? – kérdeztem.
- Bocsáss meg, ilyenkor nem tudok az agyamnak parancsolni.
- Újra megcsókoltam és nagyon jól esett.
- Caroline ma el szeretnél menni? - kérdeztem felajánlóan.
- Igen, de...
- Mi, de? - vágtam Caroline szavába.
- Félek, hogy megint találkozom Stellával. James az a nő meg akar ölni engem.
- Dehogy akar. - mondtam neki, hogy megnyugtassam.
- Igen, a tegnapi karó nem azt bizonyítja. Csak azt nem értem, hogyan emlékezhetett rá Caroline.
- Mért, elfelejtetted vele?
- Igen, még az előtt, hogy az iskolában flörtölt veled.
- És mi az, ami megtörheti az igézést? - kérdeztem Carolinet.
- Csak a vasfű, de ha arról Stella is tud, akkor már nem vagyok itt biztonságban.
- Caroline menjünk el valahova, rendben? - kérdeztem mosolyogva.
- Rendben, de ígérd meg, hogy nem esik baja egyikünknek sem.
- Megpróbálom. – ígértem meg Carolinenak.
Elkezdtem elővenni a bőröndöket a szekrényből, majd belepakoltam, minden ruhánkat.
- Carol indulhatunk?
- Persze, megtennéd, hogy kiviszed a bőröndöket, még én szétnézek itt?
- Persze.
Megfogtam a bőröndöket, de ahogy kinyitottam az ajtót egy karó állt a hasamba. Halottam, ahogy Caroline lesuhant a lépcsőn, és mellém áll. Carsnek elváltozott az arca, ahogy meglátta a véres karót, de nem törődött vele, kiszedte a karót a hasamból, majd Stella felé dobta és, ha jól hallottam, akkor el is találta, mert egy nagy puffanást hallottam.
- Caroline megharapta a csuklóját, és a számhoz tartotta. –ráraktam a számat, és a vér a számba fojt.
- Köszönöm. - mondtam és elfordítottam a fejemet.
- Megígérted. James megtegyem most, vagy majd csak akkor tegyük meg, ha odaértünk Párizsba?
- Tedd meg most, de kérlek csinálj valamit Stellával is, rendben?
- Jó, nem hagyom meghalni.
Caroline egy pillanat alatt kitörte a nyakamat. Meghaltam.
Szavazás